Nyári délután, nyári emlékek az első bejegyzések között. És egy kis bemutatkozás….
Hazajössz onnan, ami feltölt. Elfáradsz, jóleső fáradtság ez. Érzed, hogy éltél közben. De odavoltál 9 órát.
Nagy dolog, nagyon nagy, hogy megtaláltad, mi is ez. Hogy mi a hivatásod, hogy miben tudsz kiteljesedni, kreatívnak lenni. Kreatív. Rólad van szó? Ezt írtad le? Soha nem párosították veled ezt a szót. 40 éves lettél mire erre is rájöttél, hogy van közötök egymáshoz. Nem adtad fel. Tudtad, hogy valami feszít, rombol legbelül. Nem a te utad. Tetted, mentél rajta lelkiismeretesen, megfeleléskényszerből, elvárásból. De nem a tied volt!
Rájöttél! Rájöttél, hogy választhatsz mást is, választhatsz másképp is. 38 éves voltál ekkor….
Na, de mégiscsak odavoltál 9 órát mindennap hétközben. Belépnél az ajtón, suhannál, ahogy a nagyvilágban sugallják, széles-ábrándos-jóleső mosollyal az arcodon…. de a cipőkupac megállásra kényszerít. 5 fős családod lábbelijei ezek. Kerti papucsok, sportcipők, szandálok… épp csak az, ami ma kellett.
Nem! Most nem rakod el! Éhes vagy, egész nap izzadtál. (Istenem! Végre nyár! Meleg! Imádom! Tényleg!) Vár a zuhany és egy szendvics.
Bent aztán mérlegelsz. Zuhany, vagy mosógép indítás? Pont ma, amikor a fehér nadrágod volt rajtad, hát nem bolognai volt az ebéd!? És még a legjobbakkal is előfordul egy kacsa-bacsa mozdulat. Győz a mosógép indítás. A kisebbik fiad fehér ingén is ott a bolognai, nem várhat.
Levetkőzöl és elkezded a szennyestartót kipakolni, csoportosítani. Eszedbe jut, hogy a férjed lent van a 2 kicsivel az udvaron, egész nap a legkisebbel volt, várja, hogy zuhany, szendvics és csatlakozz. Felgyorsítod a válogatást, egy gyors kör bugyi-melltartóban a lakásban, ruhadarabokért, amik nem jutottak el a szennyesig…
Hopp! Szia nagyfiam! Nocsak a nappaliban? Istenem! A drága! Hát előbújt a kis barlangjából! Légy szíves a tegnapi horgászás utáni 2 db hátizsákodat rakd a helyére az előszoba padlójáról! Kihívás hazajönni, komolyan!
Vissza a ruhákhoz. Bárhol lapulhat még 1-2 darab. Akkor lennél mérges, ha elindítod a mosógépet és utána találod meg. Nem! Ezt a felesleges bosszúságot nem akarod megint.
Siker! Mosógép rendben. Belenézel a tükörbe. A csudába! Hajat kéne mosnom, már ma is kissé gáz volt. Gyorsan elengeded: A férjed és a 2 kicsi! Majd azt külön, este, ha alszanak. Siker! Zuhany. Frissesség.
Eljutsz a konyhába. Bevillan, hogy a mosógép indítással „elpazarolt” időt behozhatod, ha nemcsak te eszel, hanem a gyerekek is. Tálcára készíted. Az udvaron van sörpad, ott még a csöpögés és a morzsák se szívják el az energiádat. Micsoda remek ötlet!
Reménykedsz, hogy ott legyenek az udvaron, és nem valamelyik, mondjuk a legtávolabbi szomszédból kell levadászni őket.
Újabb siker! Itthon! Ízlik nekik! Mmmm… együtt eszünk. Csöpög, potyog…. elengeded…Kit érdekel!? Bezzeg a konyhában! Hé! Ne rontsd el a pillanatot!
Séta, játék, levegőzés, este fürdetés, együtt a férjeddel. Ezt mennyire értékeled! 2 hetente délutános 6 éve már. Minden második hét. Nem egy családbarát, anyabarát hét az. Naaa! Ezt majd máskor!
Itt már érzed, hogy este van nálad is.
Jó, jó…de még a konyhában az a 2 lábos, kulacsok…
Ne már! Tele a szemetes… Leviszed… A lábbelik az ajtó előtt… pedig már el is felejtetted…elrakod…
„Anya! Pisi!” „Apa, szomjas vagyok!” Megoldjátok.
Istenem! Ezt mennyire értékeled. 2 hetente délutános 6 éve…. Ja! Igen! Szóval jöhet a hajad.
Vagyis mindjárt jöhet a hajad…. tele a kád játékokkal, fürdővízzel, fel is törölsz, elrakod a fogkrémet is.
Majd lehajolsz a kádba hajat mosni és látod, hogy végzett a mosógép! De már mikor!