Örömmel mutatom meg nektek oldalam most elkészült logóját. A történetéről és ezzel együtt félelmeimmel való szembenézésről is olvashatsz.
Rögtön itt az elején szeretném megemlíteni Bathó Anikót www.creani.hu, akinek ezt a szép munkát köszönhetem. De az egész logó ötletet is, mert én először úgy gondoltam rá, hogy „Hát azt meg minek?” 😊 Ő informált róla és buzdított, hogy legyen. És ahogy elfogadtam –„Nah, jó, legyen!” – rögtön másnap megjelent előttem egy olyan kép, ahol a Kriszta „a” betűjébe karol az Együtt „E” betűje. Ezen nagyon fellelkesedtem, lesz ebből valami! Anikó, megszerkesztve a gondolatom már úgy küldte vissza, ahogy most látjátok: a „K” betűvel kapcsolódik az „E” betű, úgy ahogy mi mindannyian egymáshoz.
És mi az a csigaforma az elején? Ez egy Ammonitesz ásvány. Számomra az utat önmagamhoz jelképezi. Egyre mélyebbre haladva. Régóta és sokszor szembejött már velem ez a forma, innen jött ez az ötlet, és így aztán teljesen azonosulni tudtam vele.
Igaz, az egész blogírással is úgy voltam, hogy „Hát azt meg minek?” 😊 Egészen a nyár végéig. Akkor fogalmazódott meg bennem a gondolat és engedtem a bennem feltörő érzésnek, ami aztán november 1-én öltött testet. Pont akkor, amikor nekem az idei halottak napja – állva a szeretteim sírjánál – azt jelentette, hogy az életet választom.
Szóval a blogírásnál meg olyan félelmeim voltak, hogy hogy jövök én ahhoz, hogy bármiről is írjak!? Illetve a „Mit szólnak mások?” szindróma.
Magas és szilárd félelemfalak voltak ezek. A blogoldalam neve is sokáig kérdéses volt. Kézzel-lábbal, mindenemmel tiltakoztam az ellen, hogy a nevem is szerepeljen benne. Erről pedig Molcsányi Emőke www.molcsanyiemoke.hu győzött meg, hogy nem kell elbújnom egy kifejezés mögé és ki tudja mi kerekedik ki belőle.
Ilyen félelemfal volt korábban, hogy elváljak, a meddőségem felvállalása és feldolgozása, vagy akár a családi mintáimmal való szembenézés és kilépés.
Ezekkel az eseményekkel együtt járt, hogy folyamatosan szembenézzek önmagammal és vállaljam a saját felelősségem. De megérte!
Azt hiszem az lesz a következő félelemfalam, hogy ezt az erőt áramoltassam anya és nőtársaim felé, talán személyesen is, mert „Együtt könnyebb!”