Első félévben 2 gyermekem volt és 1 a pocakban. Elmondhatja, hogy ő már járt egy félévet egyetemre.
A nagy sulis volt, a kicsi novembertől lett ovis. És ha még volt is beteg, tudtam haladni, készülni, itthon. Illetve 1-2 napra eltudott menni a mamához nyaralni. Igen, télen-nyáron nyaralás van.
Szülés előtt 1 hónappal fejeződött be az első félév, akkor ott már az utolsó vizsga tényleg sok volt. De sikerült kipihenni és koncentrálni a születésre, családunk bővülésére.
A 2. félév akkor jött el, amikor a kicsi 1 éves lett és úgy folytattam az egyetemet 3 gyermekkel. Nem bántam meg a halasztást. Közben is aktív voltam. 7 hónapos volt, amikor elkezdtem furulya tanárhoz járni. A legjobbat küldte nekem az Univerzum. Szintén 3 gyermekes anyuka, és az ő kicsije is hasonló korú volt, mint az én kicsim. Hol én mentem az én kicsimmel, hol ő tudott jönni az ő kicsijével. Nagy siker volt és azóta is az, hogy tényleg meglehet tanulni felnőttként is hangszeren játszani. (Szívesen megadom az elérhetőségét, ez működhet online formában is, és a gyakorlás-tanulás nagy része úgyis otthoni teendő.) Az egyetemi tanulmányok teljesítése a 2. félévben jellemzően éjjelre maradt itthon. De sokszor volt, hogy átkérezkedtem a szomszédba napközben és a férjem volt a gyerekekkel. Vagy a húgomhoz mentem el, aki egy közeli településen lakik.
Nem a konzultációs időpontokat nehéz megoldani, ami 5 péntek-szombatot jelent per félév, hanem a készülést. A folyamatos készülést. Mindig tenni egy kicsit, 1-2-3 órát, mert így tudom megoldani. Segítség volt akkor, hogy ott tudtam aludni barátnőnél. Legalább ott aludtam. Segítség volt, hogy volt évfolyamtársamra is számíthattam, aki nem halasztott évet. És a férjem, aki nélkül sem elindulni, sem azóta folyamatosan teljesíteni nem tudnék. És a mamák is jöttek 60 km-ről játszani.
Aztán a 3. félévben megvilágosodtam, hogy létezik egy hely, ahol nem kell előre egyeztetni…, ahol nem zavarok senkit…., csend és nyugalom van…. A KÖNYVTÁR! A Városi Könyvtár! Így az lett az én mentsváram, napközbeni haladásaim, tanulásaim színtere. Még mindig hallom szólni az angyali harsonákat, ha a megvilágosodás pillanatára gondolok. Tulajdonképpen megengedtem magamnak, hogy egyszerűsítsek a helyzetemen.
Majd jött a 4. félév. 2020. tavasza. 2 konzultációs időpontot tudtak személyes az egyetemen megtartani, majd jött a vírushelyzet és az online oktatás. De milyen szerencse, hogy volt ilyen lehetőség! Igaz, nem volt egyszerű a felületekhez alkalmazkodni, de sikerült! Aztán a vírushelyzet magával hozta a könyvtárbezárást is. Te jó ég, mi lesz most? Se könyvtár, se mamák! Szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy a férjemnek 6 hétig nem volt munkája, és én mindent, minden feladatot amit lehetett, csináltam. Itthon. Az oktatók is segítő szándékkal voltak és megoldódott a 4. félév is. A 4. félév végéig 46 db tantárgy teljesítése. Ez is megér egy misét.
Mikor ezek a sorok születnek, az 5. félév elején járunk, októberben. Igaz, szigorításokkal, de örömmel tapasztalom, hogy a könyvtár nyitva. Maszkban, távolságtartással, fertőtlenítéssel, de be lehet menni az olvasóterembe. Be lehetett. Én mentem is, hiszen ismerem a határaim, folyamatos készülés, így tudom az időm beosztani. Addig a csütörtöki napig lehetett…. Amikor fél 2-kor feküdtem éjjel, fél 7-kor keltem, és végre a héten először – csütörtökön – eljutok a könyvtárba, ahol nagy tettekre lehetek képes, és lelki békére is nyerek. A lázmérést követően közlik velem, hogy nem lehet ám maradni! A VÍRUS! SZIGORÍTÁS! Hogy a jó életbe a helyzetnek! A honlapon minden ki van írva! Igen, nézhettem volna, de nem is a 10 perces út oda meg vissza, hanem a jövőképem, a tervek megvalósítása omlott össze bennem. Bepróbálkoztam, hogy hoztam saját laptopot, meghúzom magam…. Tudom! Csak egy kérdés volt.
Aztán a fáradtság, újratervezés, cseppnyi kétség, hogy lesz megint, elbőgtem magam és eljöttem. Még morzsoltam az utolsó könnycseppet a szemem sarkában, a parkoló autómban, de közben már a problémamegoldáson járt az eszem. Azt tudtam, amire többek között az egyetemi évek tanítottak, hogy mindig csak a következő lépésre koncentráljak, vagyis akkor ott, az aznapra: Nagyfiam suliban, szobájában füldugóval elleszek, míg a férjem el nem indul dolgozni. Így is lett.
Aztán kiderült, hogy a helyi nagy egyetem könyvára, azé, ahova még akkor jártam amikor fele ekkora volt, én meg fele ennyi idős, még nyitva van. Óriási, gyönyörű könyvtár, a pince részen külön tanuló boxokkal, ahol semmi ingerhatás nincs. Nekem találták ki! Szuper!
Kriszta! Az utad támogatva van! Olyannyira, hogy az utolsó két hétben még a parkolásért sem kellett fizetni.
De ez is csak kb. 1 hónapig, november 10-ig tartott. Nesze neked!
Már megint újratervezés…..